FlexSlider

Na jó, de mi az a kritikai élménypedagógia?

Hogy mi is az a kritikai élménypedagógia, talán joggal kérdezhetnék a KÉM tevékenysége iránt érdeklődők, hiszen eddig az újbaloldaliság, az élménybeszámolók és a társadalmi párbeszéd igénye mellett kevés szó esett módszertani kérdésekről.

Első lépésként talán érdemes azt tisztáznunk, mi is az az élménypedagógia. Sokszor fogalmi zavarok élnek ezzel kapcsolatban bennünk, hiszen hajlamosak vagyunk minden élmény jellegű tevékenykedtetést (játékot, izgalmas programot) élménypedagógiának titulálni. Viszont a Kurt Hahn által megalapozott mozgalom elvei, módszerei és céljai sokkal koherensebbek és ilyen szempontból leszűkítőek is. Az élménypedagógia születésében a természet és ember kapcsolatának eredendő igénye, az erdő, a hegyek, patakok izgalma; a termelés, a munkafolyamatok elszemélytelenedése és fragmentáltsága végett a munkás emberek együttműködésének és közösségi életterének hiánya, ez által pedig mentális és affektív-szociális egészségük deficitjei újonnan való feltöltésének szüksége és igénye játszott szerepet. Ennek kapcsán alakult meg és terjedt el az outdoor, eleinte terápiás jellegű kaland- és élménypedagógiai mozgalom.

Mára számos szakirodalom és jó gyakorlat foglalkozik az élménypedagógia mentális, érzelmi és szociális hatásával. A módszer alapjai a humanisztikus pszichológiában, David Kolb tapasztalati tanulási ciklus elméletében, a non-formális oktatási elméletekben (illetve a cserkészmozgalomban) teremtődtek meg.

Az élménypedagógia tehát önmaga megfogalmazásában a közvetlen élményt, tapasztalatot használja alapként a tanuláshoz. Tulajdonképpen cselekedve tanulásként lehet legegyszerűbben leírni. Az élménypedagógia strukturált gyakorlatok segítségével teremti meg a tanulási folyamathoz szükséges kereteket, és e gyakorlatok általában fizikai, kognitív és szociális kihívást jelentenek a tanulók számára, és a közvetlen élmények feldolgozása, a tapasztalatok tudássá transzformálása kapcsolódik hozzá. Nem beszélhetünk élménypedagógiáról, ha a gyakorlatokhoz nem kapcsolódik reflexió (tehát csupán játszunk, elmegyünk valahova, megnézünk valamit, kipróbálunk valamit).

Összefoglalva tehát az élménypedagógia játék alapú, modellált helyzeteket és gyakorlatokat teremt az azt vezető facilitátor által. E játékok egy része a szabadban, annak lehetőségeit és kihívásait felhasználván a csoport együttműködésére épít, fizikai aktivitásra készteti a résztvevőket. Másik része viszont indoor jellegű, a személyközpontú csoportgyakorlatra épülő, modellált helyzeteket teremtő, a csoport inkább kognitív-érzelmi (mintsem fizikai) együttműködésére építő tréningjátékok. Közös jellemzőjük a hozzájuk kapcsolt reflexió, amely a különböző szociális kompetenciák és az önismeret fejlesztését támogatja.

Eddig tiszta sor: átjutunk a mocsáron, felmászunk a fára, vállalatok vezetőivé avanzsálódunk, alkotunk közösen valamit, vitázunk, játszunk. De hol van ebben a kritika? A társadalmi praxis, a tudatra ébredés támogatása és a párbeszéd igényének manifesztációja?

A kritikai pedagógiai egyik alapvetése az elnyomottak hangjának hallatása, a helyi közösségek, társadalmi csoportok bevonása a döntéshozatalba. Mindezzel párhozamosan pedig megvalósítandó a tudatra ébredés és az elnyomás felismerésének támogatása, a közös problémamegoldás, a dialógus elősegítése a társadalom különböző csoportjai között (pl. gyerek-pedagógus, hallgató-oktató, cigány-nem cigány, stb.). Az élménypedagógia a tapasztalatalapúságával, modelláltságával, élmény jellegével, reflexiós gyakorlatával elősegítheti ezeket a párbeszédeket, szócsövet nyújthat az eltérő életvilágok, narratívák és nézőpontok „ütköztetésére”, megismerésére, miközben a résztvevők számára a játék kerete segíti a bevonódást és némiképp elmossa a különböző szerepekből adódó hierarchizált, patriarchális különbségeket, amelyek gátjai a mindennapok együttműködésének és egymás hangjának meghallásának. Módszerei különböző tréninggyakorlatokon (pl. Rudas János: Delfi örökösei), a drámapedagógián és a non-formális tanulási utakon alapulnak, eszköztára pedig sok esetben az élménypedagógia eszközeit használja.

De hogy még ennél is konkrétabb legyek, íme két már kipróbált gyakorlat, amely talán jól mutatja a kritikai élménypedagógia gyakorlatát, és annak lehetőségeit a társadalmi reflexió elősegítésére.

A KÉM mentoraival szerettük volna feltérképezni az „oktatási társadalom” igen távoli szereplőit, a mi előítéleteinket irányukba és a társadalmi csoportok vélt sztereotípiáit és gondolkodását a többi szereplő irányába. E célból bevásároltunk és vacsoracsatát rendeztünk, amely során Hoffmann Rózsa és Balogh Zoltán, egy állami iskola pedagógusai az intézményben, illetve egy roma család látta egymást vendégül. Kiosztottuk a szerepeket, összeültek a vendéglátók, és elkezdtek dolgozni a környezet megalkotásán, saját személyiségük és viszonyaik megteremtésén, illetve a szerepük szemüvegén nézve igyekeztek vacsorapartnereiket látni. A felkészülés után sorban ellátogattunk egymáshoz, parázs ellentétek, előítéletek és azok kapcsán frusztrált személyiségek, lenézés, tetszelgés, anyagi és kulturális különbségek telepedtek közénk. A jó hangulatú, ámbár szörnyű távolságoktól, különbségektől előítéletektől és tetszelgéstől hemzsegő vacsora élményét közös beszélgetéssel, kérdések során dolgoztuk fel. Érdekes élmény volt számunkra annak a megtapasztalása, hogy a saját előítéleteinket milyen formában projektáljuk és adjuk a megjelenített karaktereink szájába és testébe.

A másik gyakorlatot oktatók és hallgatók részvételével bonyolítottuk le a Pedagógiai Projektnapon. Itt színes labdákkal kezdtünk, amelyek dobálására invitáltuk a résztvevőket. Nagyon humoros és meglepő volt látni, ahogyan a komoly oktatók közösen játszva labdáznak a hallgatókkal. Másrészt a résztvevők számára (mindkét oldalról) kilépés volt a komfortzónából a közös, és viszonylag egyszerű játék, amely során esetlegesen akár fejbe is dobhattuk azt, akihez holnap egy vérkomoly vizsgára megyünk. Vica-versa, természetesen. Ezek után a kislabdák színei szerint csoportosultak a résztvevők, és a labdára írt nevek avanzsálták a Tupapahuk iskola tanácsának tagjaivá a résztvevőket, így Czunyiné Bertalan Judit, Rogán Botond, Lakatos Szebasztián és Majoros Pálné Icu néni is helyet foglalt a megbeszélésen. A negyed órás tanácskozás célja az iskola „szabálykönyvének” véglegesítése volt, amely igazán eltérő igényeket és elvárásokat jelenített meg. A teljesség igénye nélkül íme három javasolt szabály: Az órák látogatása a diákoknak nem kötelező. Minden, az iskolában tanító tanár számára, egészségmegőrzés céljából, kötelező a heti háromszori testnevelés óra. Minden osztály 30%-nak kötelezően cigány származásúnak kell lennie. A szabályok kihúzása, módosítása vagy új szabályok írása után (amelyben közösen vettek részt az oktatás különböző szereplői, eltérő igényeikkel és nézeteikkel) a megfigyelők döntötték el, hogy a felkínált szabálylisták alapján melyik iskolába járnának ők maguk, melyikbe íratnák a gyermekeiket és pedagógusként hol tanítanának. Markáns különbségek váltak láthatóvá, amelyek sokszor a megszemélyesítő résztvevő temperamentumának volt köszönhető – mindez csupán találgatás a részemről (és némi kritika, nehézség a módszer irányába), mivel időhiány miatt nem volt lehetőségünk közösen megbeszélni a gyakorlat tapasztalatait. Ezzel szembeköptük némiképp magunkat, de azt gondolom, hogy a közös élmény, a játékba ültetett „szakmázás” és az iskolai gyakorlati mindennapok „górcső alá” vétele gondolati muníciót nyújtott a résztvevők számára.

Hozzászólások

Az élménypedagógia nemcsak a játék! Hanem minden olyan tantárgy vagy tantárgyközi ismeret-és összefüggés anyag tapasztalati elsajátítása, amely a felfedezés örömével látja el a diákot és a tanárt egyaránt - leegyszerűsítve a világ kozös felfedezése! Olyan módszer és technika, amely képes összekötni a virtuális és a való világot!

Ajánlom figyelmetekbe a Kolumbusz Humángimnázium - az utazóiskola programját!

 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA

Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Kép CAPTCHA