FlexSlider

Így tanítanátok ti!

A Tanítanék Mozgalom éppen egy éve hozott le egy videósorozatot "Így tanítanék!" címmel. Akkor írtunk hozzá egy-két kritikai jegyzetet, ezeket most közöljük.


Miért nem tanul a gyerek?

Tananyag- vs. gyermek-központúság

Egyikkel sem értünk egyet. A gyermek-központúság jól hangzik, mert a gyermeket helyezi a fókuszba és a gyermekre építi a tanulást. Ez kiváló módja annak, hogy a gyermek érdekére hivatkozva jogosítsuk fel magunkat az oktatás cél-rendszerének meghatározására. De nem ugyanezt tették a tananyag központi fontosságát hirdetők? A gyermek-központúság kemény szakmai kérdés, igen, azé a szakmáé, amelyik a tanulókkal való egyeztetés nélkül jelöli ki az oktatás céljait. Számunkra nem csak az a kérdés, hogy mi van az oktatás középpontjában és hogy az mire épül, hanem, hogy ki határozza meg a középpontot és a célrendszert.

Olyan rendszerellenességre van szükség, ahol a gyermek nem a középpontban “áll”, hanem a középpontok meghatározásában való döntési folyamatban részt vesz.

Sikerben kell tartani a gyerekeket

Miért? Mert akkor majd tanul a gyerek. Nem ugyanígy vezet az orrunknál fogva a “büntetésben tartani a gyereket” narratívája? Ha nem tanulsz, kikapsz, versus, ha nem tanulsz, nem leszel sikeres. Nyilván az utóbbi jobban hangzik, de ugyanarról a manipulációról szól, tudniillik, hogy miképp vegyük rá a diákot, hogy tanuljon. De tényleg a siker a legfontosabb? Számunkra a közösen meghatározott, a társadalmi igazságosság irányába mutató tevékenység-rendszer fontosabb annál, minthogy abban sikert ér el a közösség, vagy kudarcot. Sikeresek lehettek sok mindenben, de annál is fontosabb közösen meghatározott, a társadalmi igazságosság irányába mutató dolgokat csinálni.

Olyan rendszerellenességre van szükség, ahol nem a siker-büntetés zsákutcában megy a huzavona, hanem ahol a gyerekek abból tanulnak, hogy részesei a közügyeknek és a társadalmi átalakulást segítő folyamatoknak. Ahol tehát a tanulás nem cél, hanem következmény.

Miért csak a gazdag diák tanul?

Ellenezzük a diszkriminációt és a szegregáció minden formáját. De a társadalmi átalakuláshoz az egyenlő esélyek biztosítása nem elégséges feltétel. Az iskola mindenkori föladata a történelem során az volt, hogy újratermelje a társadalmi egyenlőtlenségeket és hatalmi viszonyokat. Ezen lehet változtatni, de az egyenlő esélyek biztosítása az iskolában még semmit nem jelent, ameddig a társadalomban nincsenek jelen az egyenlőségért vívott harc alapvető feltételei. Az iskola pedig pusztán esélyegyenlősítő oktatáspolitikákkal nem fog változtatni a társadalmi egyenlőtlenségeken, mert azok eddig sem elsősorban és kizárólag az iskolában jöttek létre. A tanulás önmagában nem garantálja az egyén jövőjét. Persze társadalmi mobilitás továbbra is van: lefelé.

Olyan diszkriminációmentes rendszerellenességre van szükség, ahol nem az esélyegyenlőségen van a hangsúly, hanem éppen az egyenlőtlenségeken. Ahol láthatóvá válnak a hatalmi viszonyok és ahol a különböző elnyomott csoportok (szegény, cigány, LMBTQ+, akadályozott, gyerek stb.) olyan hatalmi pozícióba kerülhetnek, ahonnan hallathatják hangjukat és a rendszerszintű elnyomás ellen küzdhetnek.

Miért kell tanulni a tanulást?

Az iskolát lehet ismeretgyárként és kompetencia-kiszerelő McDonalds-ként is működtetni. Nekünk 8. A kompetenciák szerintünk következményei és nem céljai a tanulási folyamatnak. Az az oktatási rendszer, amelyik a kompetenciákra alapozza magát az eredményes lehet abban, hogy később elhelyezkedhess a munkaerőpiacon (feltéve, hogy nem vagy cigány, szegény családból származó, leszbikus), és kidolgozd a beled vagy másoknak dolgoztassad ki.

Olyan antikapitalista rendszerellenességre van szükség, ahol a kompetenciák a közös termelőmunka következményei és nem a munkaerőpiaci áruvá válásodhoz szükségesen teljesítendő célok. Egy ilyen rendszerellenesség nem a munkára készít fel (amit gyakran életnek is hívnak) hanem a termelési viszonyok, a munka és a társadalom átalakítására, átformálására.

Miért jobb, ha egyenlőek vagyunk?

Az nagyon jó ha egyenlőek vagyunk. Viszont azzal az antiautoriter iskolával, ami az egyenlőségre és a szabadságra épül nem az a baj, hogy nem lehet megvalósítani, hanem, hogy az nem iskola. “Ez egyszerűen egymást kizáró két dolog” - ahogy Mihály Ottó írja -  “hogy a gyermekkel akarok lenni, és a gyermeket akarom valahogy fejleszteni. Az egyik valamilyen cél, a másik valamilyen együttlétezés. Mindig adjuk a felmentéseket magunknak, módszereket, melyek azt bizonyítják, hogy mi nagyon törekszünk arra, hogy a gyerek részt vegyen eben a saját fejlesztési folyamatában, s azt mondjuk, hogy ez már nem az a pedagógia. Csak egy dolgot nem adunk ki a kezünkből: a céltételezés problémáját. A célt azt mindig mi tudjuk (...) A gyerekeinknek, az ifjúságnak nem csak azzal van bajuk, hogy ti (ti. mi) hogyan akarjátok, hanem azzal is, hogy amit akartok azt nélkülünk akarjátok. Az nem megy, hogy - s ha van üzenete, ezt üzeni a gyermek- és ifjúsági társadalom - legfeljebb a hogyanban (technológia) vagytok hajlandóak „egyezkedni", hanem maga az aszimmetrikus viszony a kérdés! Részt kérünk a céltételezésből is!”

Olyan rendszerellenességre van szükség ami az oktatási rendszer és az iskola ellenében, a helyett képes radikálisan demokratikus közösségeket megszervezni. Az iskola mindenkori állapotában alkalmatlan arra, hogy az egyenlőség, a szabadság és a demokrácia alapelveire épüljön, ezért a mi feladatunk, hogy ezeknek az értékeknek közösségi tereket hozzunk létre. De ezek a terek nem iskolák lesznek. (Hanem pl. termelőszövetkezetek...)

Átjárható, zsákutcamentes rendszer

Az oktatási rendszer önmagában egy zsákutca, még akkor is, ha saját magán belül átjárható és zsákutcamentes. Egy szűk, intézményesített sikátor, ami önmagát mint az egyetlen járható utat mutatja be a későbbi boldogulásotok szempontjából. Dehát a tanulásnak az oktatási rendszeren kívül is el tudjuk képzelni a lehetőségeit és az iskolák meg is teremthetnék a saját intézményi kereteiken kívül történő tanulás feltételeit. Persze nyilvánvaló, hogy nem az iskolák fogják iskolátlanítani a társadalmat. Mindeközben a lemorzsolódó, korai iskolaelhagyó gyerekeken egy olyan oktatási rendszer kesereg, ami saját magát határozza meg egyetlen útként. There is no alternative! - mondhatnánk. 

Ezért olyan rendszerellenes diákmozgalmakra van szükség, amelyek nem az oktatási rendszer átjárhatóságán, hanem az iskola zsákutcájának megszüntetésén és a tanulás zsákutcamentesítésén, azaz az oktatás rendszermentesítésén, következésképpen a tanulás társadalmasításán dolgoznak. A társadalom és a társadalmi környezet a fő nevelőerő: átmorzsolódni a tőkés rendszeren. 

Miért hasznos az önállóság?

A rendszerváltás utáni felzárkózási kísérletek a nyugaton dübörgő kapitalizmussal az oktatási rendszerben is megjelentek: a '93-as közoktatási törvénnyel az új elit és a szakértők lefektették az autonómia, a szabadság, a pluralitás elveit. Ennek eredményeképpen az egyik leginkább decentralizált oktatási rendszer jött létre e komor kelet-európai félperiférián, amely nagy autonómiát biztosított a tanárok és az iskolák számára, és támogatta az alternatív iskolákat és a magánintézményeket. És ezzel ugyancsak lefektették az alapjait az egyik legszelektívebb oktatási rendszernek egész Európában, mely máig példás szorgalmat és magatartást tanúsít a társadalmi egyenlőtlenségek megőrzésében és reprodukálásában, a burzsoáziai által irányított osztályharcban nyújtott kiemelkedő teljesítményéről nem is beszélve.

 

Olyan antikapitalista rendszerellenességre van szükség, ahol a tanulás nincs kiszolgáltatva a kapitalizmus barbár oktatásevangéliumának, és ahol a neoliberális oktatáspolitika hívószavaihoz kritikusan tudunk vszonyulni. 

 

5 követelés a végére:

  1. Minden pedagógiainak álcázott dominanciára épülő viszonyok anarchista dekonstrukciója.
  2. Az ehhez kötődő kibékíthetetlen szerepek és szubjektumok (tanár, tanuló, felnőtt, gyerek) lenullázása és destrukciója.
  3. Az intézményrendszer kritikai karneválosítása, a 300 éves katedra-struktúrák általános közröhejjé tárgyiasítása.
  4. A neveléstudomány teljes relativizálása, a Handbook of Research on Teaching 3,481 oldalának (ami pusztán a neveléstudományi kutatások összefoglalója, annak is az első kötete) nyilvános kinevetése és közösségi hátat fordítás.
  5. A fiatalabb emberi lények jogainak újradeklarálása, a felnőttizáltak deklarációinak jogszerűtlenítése.

 

 
Kulcsszavak: 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA

Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Kép CAPTCHA