FlexSlider

A változásnak arcai vannak

A KÉM álláspontja már köztudott: a pedagógia alapvetően társadalmi praxis, így a PPK feladatai közé kellene, hogy tartozzon a társadalmi problémák felismerése és az azokra irányuló praxis. Műhelyünk szerint az ehhez leginkább illeszkedő keret a projekt-alapú képzés lehetne. A fórum - bár sokféle téma körüljárására vállalkozott - végül főként a képzés struktúrájának és tartalmának kérdésére koncentrált. A projekt-alapú kézpés ötlete és a felsőoktatás tradíciói között felizzó feszültség kellően felcsiklandozta a beszélgetést. Gyakran úgy tűnt, hogy a változás ellenében valóban csak a hagyomány lendíti tovább a struktúrát. De ne szaladjunk ennyire előre.


A változás fuvallata

A végletekig leegyszerűsítve: a szervezet, sőt az ember egy valamit érzékel - a változást.  A változás fuvallata, a "belső front" már önmagában búvópatakok előtörését indukálta a fórumon. Az egyik ilyen, a hallgatók motivációjának és a képzés elvárásainak szembenállásában tört a felszínre:

Molnár Markó: "Én idejöttem 12 év közoktatás után, mivel nem szerettem, lázadtam ellene. Azért jöttem ide, hogy megértsem miért ilyen a rendszer, mi okozott nekem nehézséget, viszont a képzés elején nem mondták el tisztán, hogy ez egy nagyon erősen elméleti és kutatásközpontú képzés, miközben az én vágyam az volt, hogy idejövök, megújítom a pedagógiát, megmentem az összes gyereket. (...) Engem nem érdekel a diplomám, nem gondolom értékesnek. Az viszont hiányzik, hogy az egyetem nem segít abban, hogy megvalósítsak projekteket, mivel olyan elvárásokat támaszt elém, ami számomra nyűg. Nem segít abban, hogy kibontakoztassam a kis pedagógus képességeimet."


Györgyi-Ambró Kristóf: "Én még nem olvastam kötelező szakirodalmat, amióta az egyetemen vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy nem olvasok vagy tájékozódok pedagógiából. A saját érdeklődési körömön belül próbálok találkozási pontokat találni, így sokat olvasok ezeken belül, és egyre nagyobb is az igényem, például már a kutatás is elkezdett érdekelni. De engem két év alatt nem sikerült meggyőzni, hogy szakirodalmakat kellene olvasnom. Szerintem nem baj, ha nem két év alatt rágom át magam ezeken, hanem 5-10 év alatt, amikorra már releváns szakember is lehetek."

Nagyon erősen megjelent az igény hallgatói oldalon azzal kapcsolatban, hogy aktív alakítói lehessenek saját tanulásuknak. Ez tökéletesen érthető, főleg annak a nem elhanyagolható ténynek a tükrében, hogy ez a "mainstream" gondolkodás a szakmában és mi is ezt tanuljuk a képzés során. Itt tehát szépen elkezdett kirajzolódni az az általános probléma, hogy amit tanulunk, az egyszerűen nincs összhangban azzal, ahogy tanuljuk. Ráadásul ezzel a kérdéssel kapcsolatban nagyon megoszlanak az álláspontok.

Mészáros Gyuri: "Érdemes látni az érem másik oldalát. Nézzük meg a rendszert, ami jelenleg működik. A differenciálást nem jól csináljuk, ezzel egyetértek, de ez energia és idő kérdése is. Ennyi hallgatónál ez egy nagyon nehéz feladat. A másik, hogy vannak kimeneti követelmények, és ennek meg kell felelni, ezért nem lehet csak egy témában elmélyülni. Nem lehet elhagyni a „mindenből egy kicsi”-t, de legyen egy fókusz és legyen támogatva. Oktató feladata a belső motiváció kialakítása és jogos elvárás a projekt beépítés ötlete is."


Szabolcs Éva: "Amikor én egyetemista voltam, számunkra hallgatóként egy intellektuális élmény volt, ha valamilyen szakirodalmat ajánlott az oktató. Manapság megváltozott ez a közeg, más lett az információforrás. Érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen információáralmlást és diskurzust lehet kialakítani abban a közegben, ahol mindenkinek más olvasmányélményei vannak. Másként szerveződik manapság az olvasás és az oktatás, valahol viszont kell egy találkozási pontot találni."

 

A változásnak arcai vannak

Nahalka István szerint a változásnak arcai vannak:

Nahalka István: "Régóta tanítok az egyetemen, és mindig sok volt a változás. Ezeknek jellegük van, arcuk van. Mindig szervezeti jellegűek voltak. Például a vezetők kitalálták, hogy „át kell alakítani a szervezetet”. Semmilyen hatása nem volt. Sőt, inkább negatív. De legalább azt lehetett érzékelni, hogy csinálunk valamit.

A másik átalakítási jelleg módszertani jellegű – bizonyos módszereket behozunk. Ez jól sülhet el, itt a PPK-n is sok minden jól ment. Perzse, ha erőszakosan csinálják és nem szerves, akkor abból lehet baj. Valójában ez sem tudta megújítani soha az egyetemet. A mi képzésünkben ettől függetlenül látok komoly változásokat.

A harmadik átalakítási forma a tartalom kérdésével függ össze. Ezzel még nem találkoztam. Logikus lenne: pedagógiát oktatunk, de mi a nyavaja az? Ez a legutolsó kérdés ami felmerül és általában nem merül fel. (...) Mi a nyavajára van a felsőoktatás – és a pedagógia szak Magyarországon? Benne vagyunk töményen a politikában. Kell-e ez az országnak? Ez a lényeges kérdés. Most nagyon távol vagyunk attól, hogy bele is szóljunk. (...) Van egy rossz hírem. Ha sikerülne egy ilyen (projektalapú) képzési formát kialakítani, annak az egyik legfőbb célja az lenne, hogy az elméleti dolgokat megtanítsuk. Ha párhuzamosan nem zajlik az elméleti tudás bővítése, akkor semmit sem ér a projektalapúság."

A "változás arcainak" - egyébiránt és érdekesmód - egyfajta szintézisét próbáljuk létrehozni a KÉM-ben. Mikor a képzés átalakításáról gondolkodunk, akkor a változás fókuszpontjaiként a tartalom (mit?), a struktúra (ki, kinek, hogyan?) és a cél/funkció (miért és mivégre?) jelennek meg és ezek köré próbáljuk szervezni tevékenységeinket is. A belső frontot leginkább felkavaró kérdés, ami a változás további arcainak kirajzolásáért is nagyban felel, a funkció kérdése.

Szabolcs Éva: "Az egyik probléma annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mi az egyetem funkciója ma. Ez állandóan változik, és ennek próbál megfelelni az egyetem is.  Viszont nehézkesen mozdul az intézmény. Ha a képzési programban egy tárgyat megakarok változtatni, akkor fél év kell a hivatalos utak bejárásához. A mai egyetemi rendszer nem segít nekünk ebben, nem elég rugalmas a mai igényeknek megfelelően. A tartalmat illetően el kell fogadni Nahalka tanár úr szavait, az elmélet nem az ellenségünk, hanem egyfajta gondolkodás alapozása. Nem szabad rájátszani az elmélet és a gyakorlat összeférhetetlenségére, mert a kettő összetartozik. Én azt gondolom, hogy van némi lehetőség a projektalapúságra, minimálisan az órák keretében, de azon kívül is mindenképpen."

A KÉM azért is tartja fontosnak a projektalapú képzést, mert ott „a hallgató rendeli önmagához a tananyagot és ez messzemenően demokratizálja az oktatást”. Végül álljon itt néhány fontos, a KÉM számára rednkívül hasznos zárógondolat.

 

Fontos gondolatok a folytatás megalapozásához


Kopp Erika: "Ha hallgatóként szeretnének aktívan részt venni egy projektalapú képzés kidolgozásában, nem hiszem hogy akadálya lenne az oktatók körében. Nyitott fülekre fognak találni. De magának a képzésnek az átdolgozását nem tartom lehetségesnek ily módon. A képzés mindemellett most is átalakulás előtt áll. Kicsit kérem legyenek empatikusak. (...) Fontosak az olyan beszélgetések, amik arról szólnak, hogy mi a baj az oktatással. Fontosak a hallgatók, akik csinálni szeretnék, művelni szeretnék a szakmájukat! Tömegével érkeznek a felsőoktatásba olyan hallgatók, akik csak be szeretnének simulni a rendszerbe, szabályokkal azonosulva és elfogadva. Ez azért probléma, mert fiatalként tenni kell és ellenkezni. Nagyon jó, hogy újra megjelent a felsőoktatásban az innovációra vágyás, ez mozgatja a társadalmat előre. Így nem lesz a társadalom merev."


Mészáros Gyuri: "Sok hallgató nincs itt… Közvetíteni kell a hallgatók és a tanárok felé, hogy beinduljon egy „forradalom, futótűz” szerű dolog! Be kell indulnia és terjednie, hogy minél több embert elérjen és megfogjon." 


Nahalka István: "Korábban egyértelműen megfogalmaztuk, hogy amit tanítunk, az nem egyezik meg azzal, ahogy tanítunk. Nem voltunk következetesek. A képzés alapvető kérdéseit érintő változtatások kellenek. Maga a szisztéma rossz. De az oktató is tehet róla, de a rendszer jobban. Szétszórt tantárgyak, szeminárium, előadás, gyakorlat: hülyeség. Össze kell szedni egy csomó embert, és az adott téma szakértője tarthat előadást. Ennek így van értelme, de nem rendszeresen állandó időpontban. Hanem illeszkedve az adott témához, projekthez. A SZAKMÁNKHOZ HŰNEK KELLENE LENNÜNK! Ebben tudnak segíteni a hallgatók. Ez a beszélgetés nagyon pozitív, és még a hallgatói visszajelzéseket is kiemelném.  A hallgatói megnyilvánulások új gondolatmeneteket hoznak be, új nézőpontból ismertet meg az adott témával, problémával. De a hallgatók egy része ezt a fajta aktivitást, amit ez a kör, nem fogja produkálni. Belső motiváció kéne! És új rendszer, nem a hagyományos tanulási formában."

 

A teljes, lejegyzett szöveg itt elolvasható.

 

 

Galéria: 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA

Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Kép CAPTCHA