FlexSlider

Vigyázz - Gyermekek!

Mikor a tavasz már nyaldossa a pesti aszfaltot, valamicske remény még pislákol bennem, hogy majd a gyermekzsivaj leporolja a métropolisz utcáit. Mindhiába. Sem itt, sem a budai „hűs bazalton”, nyoma sincs az életnek. Talán mégiscsak a Láthatatlan Bizottságnak lehet igaza:

„A métropolisz hálójában még mindig fellelhetőek a város nyomai és a vidék fragmentumai, de a valódi élet már elköltözött: a szegénynegyedekbe távozott. Paradox módon azokon a helyeken van még némi élet, amelyek amúgy tökéletesen élhetetlenek. Egy régi romos foglaltház lakhatóbb képet mutat, mint egy luxusapartman, ahol a következő költözésig épp csak megszárad a festék és épp csak helyükre kerülnek a bútorok. Napjaink nagyvárosaiban a nyomortelepek az utolsó élő és élhető környékek — és persze a leghalálosabbak is egyben.”  (ld. Láthatatlan Bizottság - Az eljövendő Felkelés)

Hol vannak a gyerekek? Otthon? Iskolában? Szakkörön? Játszótéren? Úton haza? Úton az iskolába? Hol vannak a gyerekek? Lépten nyomon eltagadjuk őket a társadalomtól, s a társadalmat őtőlük, jól elkerített, körülhatárolt, a valóságról leválasztott terekbe száműzve a plasztikus gyermeket.

Vigyázz - Gyermekek! Mert épp avégett, hogy képlékeny a gyermek - óriási veszélyt jelent a fennálló rendre, a kapitalista gazdaság működésére (vö. Mészáros Gyuri blogja). Hiszen a legfontosabb termék előállítása foroghat kockán, ha nem vigyázunk: a munkaerőé. A jól képzett, ám a rendszert legitimáló kiskapitalista gyermek a tét.

Túl sok volna a fájdalmas, s kínzó „miért?”, ha gyermekeinket közel engednénk a társadalmi valósághoz, s mindenbe beleütnék az orrukat. Miket írok… hát közel vannak ők - gyönyörű, manipulatív Patyomkin-falvak altató magányában, s ez is a társadalmi valóság része.

Vigyázz – Gyermekek! Jóllehet túlzás, mégis mintha ez a narratíva jelenne meg a pedagógus- és tanárképzésben is. Hogy vigyázni (velük, vagy rájuk?) tessenek, ez egy kényes téma! Így is, úgy is. Így, hogy mégiscsak egy társadalmi-gazdasági-kulturális rend sorsa múlhat a pedagógiai tevékenységeken, a képlékeny gyermekanyag formlálásán. És úgy, hogy – talán épp az előzőek miatt – nem lehet „csak úgy” beleállni egy gyermeki életvilágba. Elébb meg kell tanulni, hogyan, milyen módszerekkel, milyen eszközökkel, milyen céltételezés és pedagógiai alapviszony szerint stb.

Következésképpen. Vigyázni kell a gyerekekkel, mert a mindenkori berendezkedés pimasz megkérdőjelezése valós veszélyt jelent. Továbbá és főleg vigyázni kell a leendő tanárokkal és pedagógiai szakemberekkel, ugyanis közvetlen és hallatlanul fontos szerepük van a gyermekek munkaerővé nevelésében.

Engedtessék meg, hogy ne vigyázzunk.

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA

Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Kép CAPTCHA