FlexSlider

Kellenek-e iskolák?

Ez az írás Lannert Judit koloknet.hu-n megjelent “Kellenek-e tanodák?” című írására reagál. Mivel az Igazgöngy Alapítvány Toldi Tanodájában dolgozom, így megszólítva éreztem magam a témában.

“Radikálisan elutasítjuk az iskolát, mint steril, túlhaladott, a könyörtelen világi hatalmak által hordozott intézményt, amelyet csak az egész társadalom forradalmi megdöntésével változhat (Részlet az 1913-ban megjelent, Schulkampf (Iskolaharc) című német ifjúsági lapból)"

Felnőttként egyre kevesebbszer gondolkodunk el azon, amin gyerekként nap mint nap agyaltunk. Pontosan miért is van szükségünk iskolákra? Ha mégis ezt tesszük, akkor olyan válaszokat adunk, hogy ‘ott tanultam meg ami elvezetett a diplomához’ ‘ott szereztem meg az élethez szükséges képességeket’, ‘szükségem van rá, a jó munkához’ stb.

Azon ritkán gondolkodunk el, hogy lehetne-e máshogy, más formában, más keretek között. Még mindig elterjedt az a vélekedés, hogy a tanulás csakis az oktatás és a tanítás eredménye lehet, holott a tanulás sok esetben az iskolán kívül történik és gyakran teljesen spontán történések eredménye. Oly sok reformpedagógiai törekvés és számtalan alternatív iskola próbálta már meghaladni a hagyományos iskolarendszert, de valahogy sosem sikerült teljesen a térhódítás. Valahogy az államok és a kapitalista piacgazdaság szerelemgyerekeként működtetett polgári iskola maradt a sztenderd a maga recsegő-ropogó konzervatív hagyományaival és rítusaival. Az iskola menetrend szerint szabályozza, hogy ki, mikor, mit és hogyan tehet, egy uniformizáló és központi akarat érvényesül, testileg és lelkileg és teljes ellenőrzés alatt tartja a tanulókat, így totális intézményről beszélhetünk, amely a társadalmi elnyomás egyik alrendszere. A diákoknak szinte semmilyen beleszólásuk nincs a mindennapjaikat érintő kérdésekbe. A szegregáció és az esélyegyenlőtlenség pedig olyan mértékeket öltött, hogy Balog miniszter úr kénytelen volt bevezetni a szeretetteljes szegregáció fogalmát, hovatovább ez már a brüsszeli bürokratáknak is szemet szúrt.  Ivan Illich, a társadalom iskolátlanításának úttörője szerint:

 “Sokan ma is abban a téves meggyőződésben élnek, hogy az iskola képes biztosítani, hogy a közbizalom alapját releváns tanulmányi eredmények képezzék. Ezzel szemben az iskola ahelyett, hogy kiegyenlítené az esélyeket, csupán monopolizálja azok elosztását.”

Ezen kívül a tankötelezettség 16 évre való leszállítása azzal a következménnyel járt, hogy a korai iskolaelhagyás jelentős problémává vált hazánkban, már-már közmunkás életpályamodellről beszélhetünk. És ha a felsoroltak nem lennének elegek ahhoz, hogy az iskolakapukat zárva tartsuk, vessünk egy pillantást a siralmas 2015-ös PISA eredményekre. Van még kérdés?

Hazai viszonylatban 2010 óta a központosítás és a teljes ellenőrzés vált az általános tendenciává az oktatásban (is). Sajnálatos, hogy itthon egy pár éve nyílt harcot hirdetett az állam/kormány (ami mára egy és ugyan az hazánkban) minden ellen, ami alternatív. Szisztematikusan vonja ellenőrzése alá az összes olyan intézményt, amely eddig még nem tartozott állami felügyelet alá. Kicsinált civilek és alapítványok, valódi párbeszéd helyett Köznevelési Kerekasztal, KLIK, egyházi iskolák, totális centralizálás. Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Valószínűleg a rezsimnek is szúrta a szemét a tanodák függetlensége, az egyre fejlődő módszertana, az innovatív pedagógusok és a boldog gyerekek. Így először kivéreztette akit tudott, majd akik elég ügyesek voltak a túléléshez azokat becsalta az uniós források korrupt világába. És mivel ezt a támop-gatást célzottan a tanodáknak ígérték, ők szépen belesétáltak a csapdába, a biztos működés reményében. (Azon már nem is lepődök meg, hogy milyen szintű tanoda-mutyiba torkollott a támogatások elosztása.) Így a rendszer már a spájzban van, az államosítás elől már a tanodák sem tudnak menekülni. Aki aláírja a TÁMOP-os tanodapályázatát (márpedig miért ne tenné, hiszen várják a gyerekek), az elfogadja a tényt, hogy a főnöke Balog miniszter úr és csatlósai lesznek, márpedig ez pontosan tudjuk mit jelent. Tanfelügyelet, PÖCS, minősítés, és rengeteg felesleges adminisztráció, mindez természetesen a gyerekekkel töltött idő rovására.

Ezért furcsállom, vagyis inkább értetlenkedek, amikor Lannert Judit pedagógusként megkérdőjelezi a magyar pedagógia jelenleg legprogresszívebb műhelyeinek létjogosultságát. Igaz a tanodák is hibásak a kérdésben, mivel magukat mindig is az iskola mellé, de inkább mögé pozicionálták és (sajnos?) nem rendelkeznek a legjobb marketinggel. Az ebből fakadó félreértést a tanodák világának kell tisztáznia, remélhetőleg a jövőben meg fog történni az újrapozicionálás, hálozatosodás, módszertani tudásmegosztás. Ha másra nem is, erre legalább ösztönöz minket a kialakult helyzet.

Hiszem (bár nem tudok kutatási eredményeket mutatni, és nem is szeretnék), hogy a tanodák jelentős részében olyan pedagógiai és szociális munka folyik, amely a részvevő diákok érdekeit és érdeklődését messzemenően szolgálja. Itt ugyanis lehetővé válik a személyre szabott fejlesztés, a tanító és tanuló közötti partneri viszony, a projektmunka, a  változatos szabadidős tevékenységek, a mentorálás és még sokáig sorolhatnám. Miért van az, hogy a tanodába járó gyerekeink nagy része utálja az iskolát, viszont a tanodába péntek délután ötkor is szívesen jönnek? Hol máshol van lehetősége egy 16 évesen közmunkás sorba taszított fiatalnak angolul tanulni? Gyakran nézek fényképeket más tanodákról, és egytől-egyig csak boldog és vidám gyerekeket és pedagógusokat látok. Hát ki nem ilyen környezetben szeretne tanulni és tanítani?

Nem értem, hogy Lannert Juditot miért zavarja annyira a tanodák támogatása, illetve miért szkeptikus az eredményességükkel kapcsolatban, hiszen szerintem egy tanoda éppen akkor eredményes, ha ki tud lépni az iskola elnyomó hagyományainak és értékelési módszereinek árnyékából és olyan légkört tud teremteni a gyerekek és tanárok számára, ahol kölcsönösen szívesen töltenek időt. A tanoda eredményessége ilyen szempontból nem vezethető le az iskolai eredményesség mutatóiból.

Zárásként pedig álljon itt L. Ritók Nóra gondolata rólunk, tanodásokról.

“Lehet-e jó esélyteremtő hely hát most a tanoda? Talán igen. Kicsit odamenekülhetünk. Akik még hisszük, másképp is lehet.”

 

December 13-án 17:30-tól az Eleven Emlékmű beszélgetést szervez  a tanodákról. Minden érdeklődőt, így Lannert Juditot is szeretettel várjuk! https://www.facebook.com/events/316948802021353/

Hozzászólások

Не пойму, зачем такие сложности[url=http://agrolinepro.ru/pictures-of-equipment],[/url]

[url=http://serialshit.net/semeynie/]смотреть сериалы семейные онлайн[/url]

Мы ценим ваше время и делим с вами общие цели. Ваши продажи для нас главный приоритет.
прогон хрумером логин скайпа SEO2000[/url]

оращайтесь договримся есть примеры работ логин скайпа SEO2000

а где вы взяли эту инфу[url=http://education-uk.ru/]![/url]

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA

Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Kép CAPTCHA